Az élővilágban - tudomásunk szerint - az ember az egyedüli lény, amely tudatosan választott elvek, eszmerendszerek mentén él. Minden élőlény ösztönösen törekszik a túlélésre, biológiai szervezetünk a sejtjeink szintjéig védekezik, álladóan küzd az életben maradásért. Azonban az ember nemcsak fizikai, hanem szellemi lény is – tudatos elképzelései vannak a világról. Ezen tudatos elvek koronként, kultúránként, országonként, vallásonként, sőt akár személyenkénk változhatnak. Az ember elvek mentén képes felülírni fizikai ösztöneit, az elvek segítségével képes olykor szembemenni saját testének fizikai létével. Mik azok az elvek és miért akarhatja az ember olykor a saját fizikai létét is feladni egy eszméért? A kiállítandó installáció egy emlékmű, amely a mártírhalált halt emberekhez való viszonyunkat vizsgálja.

Asztalos Zsolt (1974) Munkácsy Mihály-díjas képzőművész. 1999-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, Maurer Dóra osztályában. Alapvetően koncepcionális művész. Művei korábban a hétköznapi ember helyzetével foglalkoztak a fogyasztói társadalmon belül, de utóbbi években az egyéni- és kollektív emlékezés különféle aspektusait boncolgatja.