Az emberi élet minden pillanata szigorú szabálykövetés.

Minden sémákból és szabályokból épül fel, a lázadásnak mint fogalomnak is van egy keretrendszere. Ha az ember lázadni akar, akkor is szabályt követ, hisz tisztában kell lennie azzal, mi ellen, hogyan lázad.

Ha az egyén nem követ szabályokat, izolálja magát mindentől és mindenkitől, akkor is egyfajta belső szabályrendszert, vagy éppen azt a szabályt követi, miszerint szabályok nélküli életet kell folytatnia. Ettől a gondolattól kialakulhat egy felsőbbrendűségi érzés, az egyén többnek, jobbnak, helyesebb életet folytatónak hiheti magát a többi embertársánál, de valójában csak egy másik keretrendszert követ.

A projekt:
A projekt első felében Puskás Marcell önként jelentkezőknek kérdéseket tett fel egy kérdőíves mélyinterjú formájában. A kérdések a szabálykövetésre, keretrendszerek betartására vonatkoztak, valamint a “jó” fogalmát járták körbe. A kérdések az egész életet lefedték, találtunk közöttük gyerekkora, tinédzserkorra, felnőttkorra, valamint öregkorra vonatkozó kérdéseket is.

Az interjúk után Puskás Marcell a kérdésekre adott válaszokat kiértékelte egy tíz pontos szabályrendszernek megfelelően. Ezek a szempontok a következők voltak: életkor, lakhely, társadalmi státusz, iskolai végzettség, érdeklődési kör, nem, az egyén válaszainak gyakorisága a mintában, az egyénnel készített interjú hossza, az egyén bevonódásának mértéke az interjúba, valamint az interjú formája.

Ezek után Puskás Marcell a válaszokat egy videóperformansz formájában dolgozta fel. A videó kiindulási pontja egy fehér, steril, szabályos téglalap volt, amit az interjúban adott válaszoknak megfelelően torzított. A téglalapon húsz torzítási pontot helyezett el, és ezekhez a pontokhoz rendelte az interjú kiértékelési rendszerét. Így az interjúban szereplő egyes emberek válaszai torzították a téglalapot.  

Az így létrejött videót egy háromrétegű, félig fényáteresztő fóliából készült kockára vetítette. A videóperformansz során a kocka szimbolizálta a társadalom egy tagját, ami a rávetített videó hatására torzult.

A videó az interjú válaszaiból jött létre, ez szimbolizálta az egyes egyének gondolkodását, valamint azt, hogy ezen gondolkodással és saját keretrendszerrel hogyan látnak egy számukra ismeretlen “steril” embert vagy helyzetet. 

A kocka három rétegből épült fel, ami megfeleltethető volt a három keretrendszernek, ami az egyes emberekre hatással van a mindennapok során.

Ezek a társadalmi keretek, a mikroközösség keretei, és az egyén saját belső keretrendszere. 

Mivel a kocka félig fényáteresztő fóliából készült, a vetített videó az egyes rétegekbe más mélységig jutott be. 

Ez azt hivatott kifejezni, hogy a befogadás során a különböző ingereket, megéléseket más és más rendszernek megfelelően torzítjuk. 

A kocka alatt Puskás Marcell egy gyűrött tükörfóliát helyezett el, amiben egyszerre volt látható a “steril” kocka, annak torzulása, és a performansz befogadója is torzult formában. 

Ez annak a vizuális megfejtése volt, hogy miközben befogadunk és rendszereink által torzítunk egy eseményt, addig minket is ugyanúgy befogadnak és torzítanak. 

A performansz során Puskás Marcell az interjú kérdéseit motivációs poszterekre emlékeztető formában nyomtatva is kiállította.

Az interjúk végeztével Puskás Marcell lehetőséget adott a projektben résztvevőknek, hogy ők is tegyenek fel kérdéseket. 

A feltett kérdéseket, valamint ezen kérdésekre adott válaszokat poszter formájában állította ki. 

Az esemény szeptember 29-én 19:00 órakor kezdődik a Hybridart Space galériában.

A kiállítás az IFKA Iparfejlesztési Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság támogatásával jön létre.